Varga Gabriella: A LÓ
Zabolátlan õs
" ... Az évezredek bölcsessége a lovak szemével tekint a világra. És teljesen mindegy, hogy fekete, fehér Afrikában született, vagy Amerikában, vagy a közép- európai Topoiankyban: Az összes nemes, kitartó és gyönyörű ... "
Vladimír Ferko: Kone a jazdci
c. könyvéből
" Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek és boldogabbnak mint lóháton. "
"A lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén."
" Egy ló lovas nélkül is ló, de a lovas ló nélkül csak egy egyszerű ember. "
" A lovak iránt érzett szeretetünk független a korunktól "
" A ló előnye tenger, a bölcsnek ló való, mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló"
" Lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a ló volt az, mellyel civilizációt hoztunk létre. "
" A ló hátán van a földi mennyország."
" ... a lovak iránt valami ősi, kiolthatatlan érdeklődés,vonzalom,szeretet él bennünk. "
"Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!"
"A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg. Vigyázz rá, mert életét neked áldozta.hálából terhedet hordja."
"A lovak is beszélnek...csak oda kell figyelni rájuk!"
"A lovak segíthetnek az embereknek, hogy megjavuljanak."
Nincs szebb dolog, annál, mikor sóhajotok egyszerre csendül, szívetek egyszerre dobban, mikor hevesen verő szívvel, az akadályok elé néztek, ugyanaz fut végig bennetek.
forrás: www.netorian.hu
Unger Lívia - Álmaid lova
Álmaid lova
Végtelen mezők
Vad lova táncol,
Túl minden erdőn,
Oly messze, távol!
Végtelen álmok
Kósza árnya...
Széllel száguld,
S mégsem fárad.
Túl a képzeleten,
Túl a gondolaton;
Őt ott leled meg,
Vadon, s oly szabadon!
Éjfekete sörényt
Repít a szél,
Álmaid örvényén
E ló örökké él!
For
eimnek
nemes, büszke fejtartását,
rónák, puszták ménesének
szabad, szilaj vágtatását
hoztuk egykor át magunkkal,
hátunkon a magyarokkal,
tüzes vérrel, éles karddal,
izzó szemmel, viadallal,
tánccal, dallal, diadallal,
õs-zengésû magyar szóval –
mint történelmi ereklyét,
midõn áthágtuk Vereckét.
Árpád volt az õsvezérünk,
kivel új hazára leltünk,
Kárpátoknak lágy ölében,
Európa közepében.
Ezer éve immár ennek…
Hõs magyar nép, lovas nemzet
vívott érte ezer csatát,
lovon járva végig poklát.
Mindenhova elkísértük,
búját, baját megismertük.
Összefontunk jövõt, múltat,
hallgatva, mint sírva vigad.
Együtt húztunk nehéz igát,
ünnepeltünk Olimpiát.
Lovas nemzet, hõs magyar nép,
lovas múltja nem csak emlék.
Kincsem lett a büszkesége,
de ezzel még nincsen vége.
Délceg magyar lóra pattan,
hátamon már nyeregben van.
Terem babér, nyílik virág,
ámul majd az egész világ.
Kiscsikómnak párja nincsen,
õ az én kis drága kincsem.